Pénzt kap érte. Felveszi a pénzt. Elmegy az ünnepségre. Aztán odaszékel az asztalra

„Korunk hőse. Beszáll a sorozatba. Pénzt kap érte. Felveszi a pénzt. Elmegy az ünnepségre. Aztán odaszékel az asztalra. És még meg is ünneplik érte. 

Nem érdekli, hogy kínos helyzetbe hozza az egész stábot. A színésznőket, színészeket, a rendezőt, a sminkest, a díszletest, mindenkit, aki hosszú ideig dolgozott ezen az alkotáson. Nem, neki jó bolsevik módjára protestálnia kell. Meg kell mutatnia, hogy ő aztán igazán szabad. Az nem lenne elég, ha legalább a bemutatót megvárná, és utána kürtölné tele a sajtó »szabadabbik« felét a bánatával, hogy jobban el van nyomva mint a Gyalog galopp napszámosa, így nem tudják elkészíteni a Taxidermia Visszatért vagy az Úr Láthatatlan Hangját, nem, neki az ünnepségen kell ürítenie, ahogyan régebben a rendező elvtársnak is megafonnal »kellett« besétálnia egy kollégája darabjára azért, hogy nagy hangon telefingja az előadást. 

A legviccesebb, hogy a hölgy elmondja, hogy azért tette, mert nem kapnak támogatást. Bár ő ugye szerzői szerepet kapott az egyik legkomolyabb sorozatban. Gondolom, nem aprópénzért dolgozott. Aztán persze kiszállt. 

És utána nem eltűnik. Nem veszi fel csendben a pénzt, és megy a dolgára. Nem. Besétál a reflektorfény közepére, hunyorog, és sunyin, hátul, mások mögé bújva teleszékeli a padlót. 

És csodálkozik, hogy nem kapott támogatást... Pedig, ha kapnak a férjével! Akkor azon a bemutatón együtt üríthettek volna az asztal közepére. Bolsevik módra. Elegánsan.”

Nyitókép: Facebook

***